Értem én...

Értem én, hogy rend,
s hogy szárnyat bont, ha rálelek,
s tovaröppen egy rőfnyivel,
épphogy el nem érem nyújtott kézzel.
Nézem, még csak négy sor,
ennyit tudok róla, s ez is mi?
Rím sincs, s címét se tudom,
az sem bíztos, vers lesz belőle,
nem mon-do-ga-tom ma-gam-ban a szó-ta-go-kat
sem, mint általában máskor, mikor úgy van,
mint ahogy most épp nincs.