2014. október 24., péntek

Pára-pár

Vacogva borzong a vén lomb a fákon,
köd lopódzik halkan ökörnyálpórázon,
szürke borostaként sarjad a tájra,
s ajkaim előtt toporog a pára.
Tüzet raknék, de nedves minden husáng,
tán a zsebemben sem száraz már a gyufám.
Elmémből kipattanva ott ülsz az ölemben.
tüzet raknék, hogy meg ne fázz a hidegben.
De párra lelt a pára, szád szélén, szótlan,
elpárolgott a köd is, emléke egy csókban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése