Ki kezében?

Egy régi irományom... véletlenül találtam rá :-)



Miért oly fura minden, hol van a rend?
Mikor lesz már életemben csend?
Miért kell mindig alattam a fát vágni?
Hiába... Ki nem tud, ne próbáljon vizen járni...

Szoríthatom imára esténként a kezem,
Nézhetek az égre, mindig meg is teszem,
Fohászomnak mégsincs válasza az égből,
Száműztek onnan is, tudhatnám már régről!

De nem számít majd ez sem
Megfogadtam  százszor,
Hogyha nem cselekszem,
Nincs is mit hibáznom.

És akkor meg miért kelek fel én  reggel,
Csak a rémálmoktól szabaduljak egyszer?
Mi az amiért a levegőt használom,
Ha két értelmes szó nem fut ki a számon?

Ember küzdj! ...hangzott rég Madáchtól,
S igaza van, ha már leszálltunk a fáról.
Vegyem már ki egyszer kezeim a zsebből,
 Ne várjam, hogy minden magától majd eldől!

Gondolattöredék, csak könnyedén...

Lámpalázas ajakmázad
csókkal festi meg a számat,
s frissen vasalt ingem ujja
nyakad köré font koszorúja
a fehér alap
szőke hajad
aláhulló fátyolának...

Hittanultam...

..mert alvás helyett, jobb dolgom nem akadt...

Talpratapadt angyalhajraj
pösze szösszenete
aranyszagú hitet hírdet
lélek-léken alácsusszant
szebbikénem
kérdőjel-hadseregének.
S a boroskancsó csókos szája
 csábítja a másvilágra
vakvágányra tántorodott,
mennyországtól megtagadott
józannak hitt részegségem...
Eddig lényem a babonáktól
férges-vétkes gabonától
fogyott csontra,
de nyelvem dugom,
mert már tudom
mi a pro és mi a kontra.

Film-idézet

Az előbb néztem egy filmet, A tehetséges Mr. Ripley. A vége fele elhangzott egy kijelentés, ami nagyon megtetszett: "Mindig azt hittem, jobb hazug valakinek lenni, mint igaz senkinek". Szerintetek?

Valami új

Az alabbi iromany tegnap pattant ki gondolataim kozul...szoval meg nagyon friss:)

Trágár hangon
fülembe parkol,
s agyamba markol
elmejajom.
Mintha bajon lenne
eme szellemjellem
fékjevesztett életkedve...
S túlpörögve,
a csendben űlve,
sarokbavonult
vágyálmoktól eltékozult
Éncafatom.

Volt és voltál...

Egy par ev eltelt, amiota papirra vetettem ezt a gondolatsort, szoval nem epp szamit ujnak, mara ezt osztom meg:)


Mint harmatos sargarozsat atolelo illatfelho,
Oly annyira elbuvolo hangjanak a selyme,
S a szelid mosoly mogott szazszor tobbet rejt o,
Mint a boldogsagnak, varazsitalaval csordultig telt kelyhe.

Csillogo szemparjara nehez hasonlatot lelnem,
Az ejszakai egbolt sem rejt hasonlo csodat,
S testet, mintha barsonyba bujtattad volna, oh Istenem,
Boret erintve, elmemen e gondolat villan at.