Ki kezében?

Egy régi irományom... véletlenül találtam rá :-)



Miért oly fura minden, hol van a rend?
Mikor lesz már életemben csend?
Miért kell mindig alattam a fát vágni?
Hiába... Ki nem tud, ne próbáljon vizen járni...

Szoríthatom imára esténként a kezem,
Nézhetek az égre, mindig meg is teszem,
Fohászomnak mégsincs válasza az égből,
Száműztek onnan is, tudhatnám már régről!

De nem számít majd ez sem
Megfogadtam  százszor,
Hogyha nem cselekszem,
Nincs is mit hibáznom.

És akkor meg miért kelek fel én  reggel,
Csak a rémálmoktól szabaduljak egyszer?
Mi az amiért a levegőt használom,
Ha két értelmes szó nem fut ki a számon?

Ember küzdj! ...hangzott rég Madáchtól,
S igaza van, ha már leszálltunk a fáról.
Vegyem már ki egyszer kezeim a zsebből,
 Ne várjam, hogy minden magától majd eldől!