Álmok közt ringatózó ajkad incseleg felém,
tűzpiros, csókra csábító alvó remény.
Néhány nyugvó repedésben ücsörög a vágy,
s öntudatlan nyaldossa szám partját lágy
mosolyod langyos hullámjának árja...
Lelkesen elmélkedem, remélve, nem zavar
az erdőtüzet imitáló felperzselt avar,
mi gondolataim burkolja szemmardosó füstbe,
de hétlakatos érzéseim fortyogó üstje
egy vulkáni kráternek lenne méltó párja...
