2014. december 26., péntek

Talány

Lényegében légüres térben létezünk,
beszippant a beteljesülés vákuuma.
Sarokban hányódik valahol rég eszünk,
alélva gyűrődik rajta egy pár ruha.

Sárgul a naptár, de még mindig csak talány
mi az, mihez nem férkőzhet kétség közel?
Mitől mondnak agysejteim csődöt, ahány
alkalommal vágyam az elmémre ölel?