Napsugarak térdkalácsa...

Tavasz vagy, napsugarak térdkalácsa,
fénynek tükrökből visszaverődő mása.
Árok mentén négylevelű lóhere,
versemben a fordulat, a szócsere.

Cipőnek sarka, biciklin az ülés,
emelkedőn a nekilendülés.
Mint kutya, ki csak macskát ugat,
csukott ajtók közt is kereszthuzat.


Vajban a kés, kenyérben az élesztő,
rémálmokból a csendes ébesztő.
Múltban a jelen, újban a régi,
sólyomnak röpte, földön az égi.