porcukros ködben árnyékot nyalogatok,
nyáltól nyúló nyamvadt nyalókája a létnek...
de ha kisüt a nap, az eltévedt légyzümmögés
nyomdokaiba lépek, nyolchengeres hintaszékkel,
s szalonnazsírban pancsoló boldogságként a
földkerekség összes szalvétájába törlöm a kezem,
ha sikerül végre a sörösüveg-hegyeken túlra
katapultálni az eszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése