Télre várva

Aranyozott falevelek közt illan a szél,
s keblére öleli a kék ég a felhőket.
A hőmérőben a higany fohászkodva reméli
lesz még alkalma nyújtózni vakmerőket.

De az ősz kivetette hálóját a tájra,
tavasz óta a falevelek csak ettől féltek,
s tapasztalt, vén lombfosztó módjára
béleli ki hófehér paplanját a télnek.

Gödrökben dideregnek a pocsolyák, orrom
hegye a legmesszibb távol, mit a ködben látok,
s testem-lekem érzi, ahogy zajlanak monoton
zajjal az ősz végi hangulatromboló szertartások.