Estébe fulladva...

Koromsötét éjszakában horkolnak a fák,
hajnal bökdösi mensokára mindnek törzsét,
s ideje lenne gyűjteni egy kis rőzsét,
lángra lobbantani elmémnek parazsát.

Utcalámpák halovány fényét szüri unottan
ujjnyi portól piszkos ablakomnak függönye,
s aligha titkolható személyem fura közönye,
ha az ébredéssel estébe fulladásig jutottam.

Négy fal között a csend az úr rég
s fejet hajtok a néma félhomálynak,
hol lustaságom kegyetlen netovábbja
egy egész napos igyekezetet dúl szét.