2011. október 31., hétfő

Talán hazudnék...

Talán hazudnék, ha azt mondom nincs nálad szebb,
de ha megbocsájtsz, én örömmel hiszem ezt el,
szemeimmel nézlek, de a szívemmel látlak,
nem találok olyant, mihez hasonlíthatnálak.

Arcodról csakis a Nap, mi juthat eszembe,
az összes csillag fénye összegyült szemedbe,
mosolyodban ott lapul reménye a csóknak,
illatod is mindenképp alanya egy bóknak.

Gyöngéd kis kezeiddel ahogyan átkarolsz,
bőröm alatt egész a szívemig hatolsz,
minden egyes szótól, mi elhagyja a szádat,
életrekel bennem, mi réges-rég elszáradt.

Nem tudom, mennyire titok ez most számodra,
éjszaka figyellek, vigyázok minden álmodra,
figyelem hogy alszol, s ahogyan lélegzel,
el sem hiszed mekkora öröm, hogy létezel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése