2011. augusztus 2., kedd

A csend a fejemben nyüzsögni kezdett...

A csend a fejemben nyüzsögni kezdett,
minden gondolatot egyszerre ébresztett.
Eszembe jutott, mi mindent tudok rólad,
s édeskevés mindaz mit leírhatnék szóval.

Ha azt mondom legszebb, csak rád gondolok,
két szemednél szebben semmi sem ragyog,
vonzónak talállak, mint még soha senkit,
talán az eszem sem járt máson soha ennyit.


Rájottem, az idő akkor áll meg nékem,
hogyha ajkamon csüngsz, vadvirágos réten...
Csókodnál sincs semmi, mi édesebb e világon,
a nap minden percében ajkaid kívánom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése