Híd, álmaidba

Mint ég alja, mely nyárzáport követ,
Akként vöröslik arcodnak pírja,
S szád vonalának érzéki gravírja
Édes csókod mellé pajkos köret.

Éjszakára álmaidra rakok fészket,
Ingatag gondolathídon sétálok fejedbe,
S markolom hiányod szorosan kezembe.
Szárnyra kel, ha hagyom, ébredésre késztet.