2012. június 16., szombat

Szomjazom a valót, veled...

Az égi sarló fejét szegte a Napnak,
monoton színjáték, de hatása drámai.
Naponta győzelmet csak egyszer arathat,
s így szállhat millióknak szemére álmai.

Millióknak álom, mi valóság énnekem,
veled egy perc több, mint megannyi édes látkép,
mely agyamat becsapja magányos éjeken.
Olyankor ostromolnak e víziók kiváltképp.

Mintha galambok közé morzsát hint hiányod,
úgy tunnek fel egyszerre lényem légterében,
s kapirgálnak máris elmémbe mélyen árkot,
hogy kapkodjak utánuk az ébredés hevében.

Talán sokra vágynék, hogy szomjazom a valót,
hogy nem foltja hiányodnak a sok ábránd?
De akkor sem engedem útjára a hajót,
testem partján horgonyozik ölelésem árván.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése