Hódolat

Tekinteted árnyékában pihennék meg este
Csókjaidnak forrására szomjazik a testem.
Képzeletemnek te lettél végtelen hazája,
Vágyaimnak gyűrt lepedős pihe-puha ágya.

Néha, talán öntudatlan, nyújtom kezem feléd,
Pedig tudom, lehetetlen, hogy az hozzád elér.
S mialatt a szemhéjam egy pillantásra rebben,
Szép mosolyod villan elém,gyönyörködöm benne.

Ha kinyitom az ablakot,megérint a langy szél
Mint a kecses érintesed, mi arcomon árad szét.
Csillaghullás elbűvölő, de minek most az nékem
Szemeidnek gyöngyházfényét szívesebben nézem.

Bőröd, mint rózsaszirmok, illatozva bársonyos,
Akárhányszor simogatlak, állapotom mámoros.
Hajad, akár vízesés, mi hegyről zúdul végtelen
S vállaidon egy pillanatra elidőzik lélegzetem.

Hangulatom borús egén neveteséd oszlat felhőt
Olyannyira megnyerő, nem lelem az illő jelzőt.
Talán túlzás minden szavam, kérdezhetnéd: miért?
De részemről a néma csend, mi válaszommal felér.

Születésnapodra...

Egy ajto előtt állok, kezemben a kilincs,
s tétova tekintetet vetek a múltra.
Most nem fáj. Volt, de már nincs...
Emlékeim gondolatokba csomagoltam az útra.

Mi rossz volt, hangyamód hordta szét
az idő, sebeimnek láthatatlan írja.
S távoli lépteidnek halk neszét
feledéssel fedte be a csendnek sírja.

Az ajtó mögött egy meztelen test,
Én vagyok, ki a túloldalra lépett.
Havat szégyenítő fehéret fest
kezem egy vászonra. Címe: az élet.

Egy Napsugárhoz...

Álmok közt ringatózó ajkad incseleg felém,
tűzpiros, csókra csábító alvó remény.
Néhány nyugvó repedésben ücsörög a vágy,
s öntudatlan nyaldossa szám partját lágy
mosolyod langyos hullámjának árja...

Lelkesen elmélkedem, remélve, nem zavar
az erdőtüzet imitáló felperzselt avar,
mi gondolataim burkolja szemmardosó füstbe,
de hétlakatos érzéseim fortyogó üstje
egy vulkáni kráternek lenne méltó párja...

Hol az arany?

Rég írogattam már, itt az ideje egy új szerzeményt közzétenni: 

Nyakoncsíptem a hajnalt, nyűgös volt, bamba

Torzonborz árnyképeket festett a hajamba.

Gúnyosan mosolygott: az éjszaka nem barát!

S a Nap mögé tolta a  hold  meszes farát.

Szenvedélyes napszak, mi sem jelzi jobban

Minthogy az ég kékjével forró csókra lobban.

De röpke románcuknak drasztikus lett vége:

Milliónyi harmatcseppben hullot alá vére.

Valakiről...:P

Most jutott eszembe, hogy egy party alkalmával egyik haverom túlzott alkoholfogyasztása, és a velejárója inspirált... :-)

Cserepzett szája
esze "no limit" táblája
 a bárpult felé kanyargó
úton. Már pukkan is a dugó,
a borosüveg ontja nedvét,
s felpörgeti  szilaj kedvét.
 Ez volt a veszte,
s gyakran kereste
erejének méltó párját:
sűrűn leste pohara alját...
 Reggel ébred,
 majd' eltéved,
saját háza légterében.
Hányása vétek,
de mind tiétek,
kik piáját mértétek.
S felültében cigire gyújt,
mint megboldogult
fénykorában életének...
Tudjátok, kik ismertétek.
 De megbánja majd,
 hogyha behajt
az élet tőle
most egyelőre
néhány pofont.
 Addig lassan oson hozzá,
s majd agyarai falatozzák
alábecsült egészségét,
s szerencséje fura lényét...


...de feledjétek ittas létét,
mert alkohol ragyogta
halovány fényét...

LIKE :)

LIKE  opcióval is bővült a blogom, miután pár ismerősöm csak úgy poénból megjegyezte, hogy nem lenne rossz ha ilyesmi is létezne :) 

Ki kezében?

Egy régi irományom... véletlenül találtam rá :-)



Miért oly fura minden, hol van a rend?
Mikor lesz már életemben csend?
Miért kell mindig alattam a fát vágni?
Hiába... Ki nem tud, ne próbáljon vizen járni...

Szoríthatom imára esténként a kezem,
Nézhetek az égre, mindig meg is teszem,
Fohászomnak mégsincs válasza az égből,
Száműztek onnan is, tudhatnám már régről!

De nem számít majd ez sem
Megfogadtam  százszor,
Hogyha nem cselekszem,
Nincs is mit hibáznom.

És akkor meg miért kelek fel én  reggel,
Csak a rémálmoktól szabaduljak egyszer?
Mi az amiért a levegőt használom,
Ha két értelmes szó nem fut ki a számon?

Ember küzdj! ...hangzott rég Madáchtól,
S igaza van, ha már leszálltunk a fáról.
Vegyem már ki egyszer kezeim a zsebből,
 Ne várjam, hogy minden magától majd eldől!

Gondolattöredék, csak könnyedén...

Lámpalázas ajakmázad
csókkal festi meg a számat,
s frissen vasalt ingem ujja
nyakad köré font koszorúja
a fehér alap
szőke hajad
aláhulló fátyolának...

Hittanultam...

..mert alvás helyett, jobb dolgom nem akadt...

Talpratapadt angyalhajraj
pösze szösszenete
aranyszagú hitet hírdet
lélek-léken alácsusszant
szebbikénem
kérdőjel-hadseregének.
S a boroskancsó csókos szája
 csábítja a másvilágra
vakvágányra tántorodott,
mennyországtól megtagadott
józannak hitt részegségem...
Eddig lényem a babonáktól
férges-vétkes gabonától
fogyott csontra,
de nyelvem dugom,
mert már tudom
mi a pro és mi a kontra.

Film-idézet

Az előbb néztem egy filmet, A tehetséges Mr. Ripley. A vége fele elhangzott egy kijelentés, ami nagyon megtetszett: "Mindig azt hittem, jobb hazug valakinek lenni, mint igaz senkinek". Szerintetek?

Valami új

Az alabbi iromany tegnap pattant ki gondolataim kozul...szoval meg nagyon friss:)

Trágár hangon
fülembe parkol,
s agyamba markol
elmejajom.
Mintha bajon lenne
eme szellemjellem
fékjevesztett életkedve...
S túlpörögve,
a csendben űlve,
sarokbavonult
vágyálmoktól eltékozult
Éncafatom.

Volt és voltál...

Egy par ev eltelt, amiota papirra vetettem ezt a gondolatsort, szoval nem epp szamit ujnak, mara ezt osztom meg:)


Mint harmatos sargarozsat atolelo illatfelho,
Oly annyira elbuvolo hangjanak a selyme,
S a szelid mosoly mogott szazszor tobbet rejt o,
Mint a boldogsagnak, varazsitalaval csordultig telt kelyhe.

Csillogo szemparjara nehez hasonlatot lelnem,
Az ejszakai egbolt sem rejt hasonlo csodat,
S testet, mintha barsonyba bujtattad volna, oh Istenem,
Boret erintve, elmemen e gondolat villan at.

Címre várva...

Tararitas kozben is megszallja az embert az ihlet :)

Círe várva...

Lefejezett gombostűnek baljós árnyékában,
Épített a gondolatom tésztamorzsa-várat.
Nyáltengerben poratkahad rúgja az utolsót,
Főszerepben szemeteszsák alakít egy koporsót.

Miért gyötörsz?

Mara is jut egy regebbi koltemeny... enjoy it:)


Gondolatom műtermében emlékképet festek,
Elmosódott falfírkák közt észvesztve kereslek.
Hajad selyem, bőröd bársony,
Érintesed alabástrom.
Tekinteted tűznek párja,
Perzsel, akár a vágynak lángja.
Ajkad puha, csókod páratlan,
Mosolyod minden, csak épp nem ártatlan...

Muzziiik

Create a playlist at MixPod.com

Tavaszt fogtam!

Fán kuporgó puha pára,
jégcsapkönnynek koppanása,
Hószigetek vándordala,
Víg pocsolyák gúnykacaja,
Hírtelen izzadni kezd a tél!

Léha én...

Ha nap sütött benned,
Én holddal ámítottalak,
Ha a fényt kerested,
Sötétbe csábítottalak.
Esőben kívántál ázni?
Hóban fürösztöttelek nyáron,
Imádtalak viharral várni,
Amikor csend honolt a szádon.

Tolat a gondolat...

Sóhajlépcsőn ücsörgök épp,
Fejemben zúg pár korty mámor,
Farkasfoggal apróra tép
A tüzesvíz, mi csúszik számon.

Mint versenyló, kit hámba fognak,
Törik be elmém vad galoppja,
S lantosa lesz bús sztorymnak
Szívbillentyűm nyugvó húrja.

Elmerengtem...

Arcod sosem érintettem,
Szépséged csak képről vakít,
Álmomban vagy néha velem,
De a reggel attól is elszakít.

Képzeletem romos falán
Mindig ott csüng emlékképed,
Reménykedem, egyszer talán,
Életre kel néma lényed.

De akkor,mint alvó tengeren,
Mit hírtelen ért a vihar,
Söpör majd végig elmémen a gondolat,
Remélem, nem lesz nagy zűrzavar,
Ha ajkaimhoz bilincselem ajkadat.

Kavementes szep ejszaka....

... es egyszercsak eszembe jutott a blogom, amit mar belathatatlan ideje meg sem latogattam. Nem is igazan volt okom irogatni, vagy valamit is kozzetenni, es a bemutatkozo utan fogalmam sem volt mit kezdjek vele. Talan egyesek elott nem titok hogy neha irogatok, rimelo szohalmazokat, gondolat-takolmanyokat vetek papirra amikor ugy alakul hangulatom. Es, hogy oszinte legyek, nem igazan voltam buszke erre a mellektevekenysegre...de epp ideje megbaratkozni a gondolattal, hogy rajtam kivul mas is elolvassa szulemenyeim. Kritikakat joneven veszem, barmilyen jellegu is legyen... Kezdetnek par nem is olyan regi versiket osztok meg.