Egy ajto előtt állok, kezemben a kilincs,
s tétova tekintetet vetek a múltra.
Most nem fáj. Volt, de már nincs...
Emlékeim gondolatokba csomagoltam az útra.
Mi rossz volt, hangyamód hordta szét
az idő, sebeimnek láthatatlan írja.
S távoli lépteidnek halk neszét
feledéssel fedte be a csendnek sírja.
Az ajtó mögött egy meztelen test,
Én vagyok, ki a túloldalra lépett.
Havat szégyenítő fehéret fest
kezem egy vászonra. Címe: az élet.
